Napóleon idején, az 1700-as évek vége felé, amikor a világ az “egyiptománia” korszak idejét élte, nyugat-európai érdekektől vezérelt tudósok egész hada szállta meg a piramisok környékét. Ebben az időben a Nílus völgyéből származó leletek, szobrok, papirusztekercsek Európa-szerte roskadásig töltötték meg a múzeumokat.
Nesi-hensu, egyiptomi múmia – Fotó: Ancient Origins
Így kerülhetett el a különös egyiptomi női múmia a mai Horvátország területére, végül pedig a Zágrábi Régészeti Múzeumba. A “hölgy” azért felbecsülhetetlen értékű, mert “csomagolása” üzenetet hordoz. A Liber linteus (feltehetően rituális szöveget tartalmazó) vászontekercs ma is komoly fejtörést okoz a szakembereknek.
1848-ban Mihajlo Barićot, a magyar királyi kancellária hivatalnokát is hatalmába kerítette a mesés Egyiptom világa. Le is mondott posztjáról, és úgy döntött, hogy felfedező körútra indul a Nílus völgyébe. A magyar származású hivatalnok útja során vásárolt egy szarkofágot, amelyet bécsi otthonának tágas nappalijában azonnal el is helyezett. A “hölgyet” “ruhájától” megfosztva, függőleges helyzetben egy vitrinbe zárta, a “csomagolásra” gyakorlatilag ügyet sem vetett.
Nesi-hensu, egyiptomi múmia vászontekercse – Fotó: Ancient Origins
Barić 1859-ben meghalt, a szép múmiát pedig a vászontekerccsel és a szarkofággal együtt bátyja, Ilija örökölte. A fivért azonban nem nagyon érdekelték az egyiptomi “mesék”, így a hagyatékot a Zágrábi Régészeti Múzeumnak adományozta.
1867-ig a múzeum szakemberei nem vették észre a múmia csomagolásának különös feliratait. Történt még ebben az évben, hogy Heinrich Brugsch, neves német egyiptológus a múzeumba látogatott, és a múmiát, a szarkofággal és a vászontekerccsel alaposan megvizsgálta. Abban a hitben, hogy a feliratok egyiptomi hieroglifák, Brugsch a múzeumban kiállított “tárgynak” nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
Nesi-hensu, egyiptomi múmia szarkofágja – Fotó: Ancient Origins
Egy évtizeddel később Brugsch találkozott egyik brit felfedező barátjával, Richard Burtonnel. Amikor a rovásírásra terelődött a beszélgetés, akkor jött rá Brugsch, hogy mekkorát hibázott Zágrábban, a múzeumban. A két szakember azonnal tudta, hogy a múmia csomagolásán lévő feliratok valójában nem egyiptomi hieroglifák.
1891-ben a múmia vászonostól, szarkofágostól ismét útra kelt. Jacob Krall, híres kopt nyelv szakértő alaposan megvizsgálta az írást, de nem tudta lefordítani a szöveget. Krall megállapította, hogy a csíkok megfelelő sorrendbe összerakva, értelmezhetetlen etruszk nyelven íródtak.
A csomagoláson lévő, etruszknak kikiáltott nyelv még ma sem teljesen ismert, minthogy ez valójában egy olyan ősi nyelv felirata, amelynek hangzói az egész világon egyediek, éppen ezért a világ számára értelmezhetetlenek. Ennek ellenére, a tudomány mai állása szerint, a feliratok istenek nevét őrzik, és a kutatók úgy vélik, a Liber linteus valami egyházi naptár lehetett.
A kutatók az elhunyt hölgy életét is “jól” ismerik: az egyik álláspont szerint például a múmia egy gazdag etruszk nő volt, aki Egyiptomba menekült, kb. ie. III. században. A feltevéssel csak egyetlen aprócska probléma akadt. Nevezetesen, hogy a múmia mellett, a szarkofágban egy papirusztekercs ma is őrzi a halott nő egyiptomi nevét. A szép hölgy Nesi-hensu volt, egy thébai “isteni” szabó, Paher-hensu felesége.
Forrás: Ancient Origins
magyarno.com